2012. május 28., hétfő

24. fejezet - Fájó igazság


Konkrétan nem hiszek a füleimnek. Meghalt. Sauli biztos valahol egyedül sírdogál most.
Meg kell találnunk.
-         Adam… - szóltam felé halkan.
-         Hal… - itt megakadt a torkán a hang és összeesett. A földön térdelt, könnyektől nedves arcát a kezeibe temette.
-         Adam! – roskadt le Tommy Ad mellé.
-         Figyelj Adam, ez most nyilván szörnyű neked… de képzeld el, Sauli-nak milyen lehet! – mondta Anita – Állj fel! Meg kell, hogy találjuk! Sietnünk kell! Félek, butaságot csinálna.
-         Mire gon-dolsz? – szipogta Adam. Jó kérdés. Kivételesen fogalmam sincs, mi járhat ikerpárom fejében.
-         Hát… Nem akarlak megbántani, de mi van, ha bedrogozik? Tudom, pár alkalom még nem a világ vége és abból még nem is lenne baj. De mi lesz, ha továbbra sem jelentkezik? Vagy ha baja esik? Helsinki hatalmas város, egy hétbe simán beletelhet, mire megtaláljuk… - mondta ikerpárom.
-         Nem! Ne mondj ilyet! – vágott közbe Adam. Felpattant a földről, és kiviharzott a kórteremből. Az ajtót becsapta maga után. Nagyon drámai hatású volt ez a jelenet.
-         Baszki Anita! – csattantam fel – Már elnézést a csúnya beszédért. Most kergethetjük Adam-et meg Sauli-t is!
-         Bocs, szerintem ez akkor is így van. Ne hagyjuk elmenni Ad-et!
-         Helyes, menjünk is utána! – folytatta Tommy.
Kiszaladtam, le a lépcsőn és még épp időben értem utol Adam-et.
-         Adam! – fordítottam a fiút magam felé – Én nem értek egyet a testvéremmel! – nyugtattam.
-         Még az a szerencse…
-         De az ő teóriájától függetlenül is meg kell keresnünk Sauli-t.
-         Rendben. – válaszolta az énekes kicsit nyugodtabban. Közben Anita és Tommy is leértek. Így már mind a négyen a kórház bejáratánál álltunk.
-         Van tippetek, hol lehet Sauli? – kérdezte Adam reménytelenül.
-         Először nézzük meg a hotelt, ahol megszálltunk! Elvégre ott kellett volna találkoznunk… - javasolta Tommy Joe.
Elmentünk ahhoz a hotelhez. Sauli nincs itt.
-         Akkor most mi legyen? – kérdezem csalódottan.
-         Talán hazament… - vetette fel Ad.
Örülök, hogy nem csak mi próbáljuk kitalálni, hova mehetett Sauli. Elvégre Ad szerelme, nem a miénk. Ő ismeri igazán. És én életemben most vagyok először Finnországban. De persze, megértem, hogy Adam-nek most ez nagyon nehéz és lehangolt. Úgy meg nehéz ötletelni…
Elvesztette a… sógorát? Annak számított volna. És most eltűnt a szerelme. Remélem, nem bántja Sauli-t senki se.
Adam hívott egy taxit és úgy egy óra múlva odaértünk Sauli szüleinek házához. Illetve, most már csak az anyukájának a háza…
Adam becsöngetett, bement a házba. Mi hárman nem akartunk bemenni, hadd gyászoljanak… A kórház nyilván azonnal értesítette őket, hogy… arról, ami történt.
Szóval kint maradtunk, legalább húsz percig. Sauli nincs itt se. Abban a húsz percben arra gondoltam kicsit körülnézek a hátsókertben. Jó alaposan… Tommy-t és Anitát addig is kettesben hagyva. Épp, hogy összejöttek, nem tudnak együtt lenni.   
Így hátra sétáltam az óriási fenyők közé…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése