2012. május 1., kedd

19. fejezet - Meglepetés


A sötét utcákat a kinti lámpák sárgás fénye világította meg. Adam Tommy vállára támaszkodott. Segg részeg.
Ahogy kiértünk a repülőtérre, szaladtunk is érdeklődni, mikor indítják a következő járatot Finnországba. Sauli sehol se. Ezek szerint, ő már elment. Picsába.
Akkor pont lekéstünk egy repcsit, azt, amivel Sauli hazarepült.
Ági csalódott arccal jön vissza az információs pult felől. A fejét csóválva lép oda kis csapatunkhoz.
-         Na? – érdeklődöm.
-         Tíz perccel késtük le az előzőt. A következőt meg csak négy óra múlva indítják… - feleli.
-         Tommy, van valami ötleted, hová menjünk addig? – kérdeztem.
-         Segítsünk Adam-en? – húzta fel egyik szemöldökét Tommy, majd bal kezét Adam hátára tette.
Adam a földet bámulta. Melyik is az a pia, ami elgondolkoztatja az embereket? Hát Ad olyat ivott. Csak tudnám, miért kell magát leinnia a legjobb barátja szülinapján…
-         Öm, Tommy, veszel neki vizet? Nincs nálunk semmi. – mondtam.
-         De, az lenne a legjobb! Anita elkísérsz a büféig? – ez most komoly? Épp, hogy megismertem Tommykát, és ő elhív, hogy kettesben legyünk?! Azt a kurva… Még jó, hogy megyek vele a büfébe! – Ági, addig maradnál Adam-mel? – kérdeztem, ahelyett, hogy Tommy-nak válaszoltam volna.
-         Igennn… Menjetek csak. – válaszolta. Köszi tesó, bár amúgy sem maradt más választása. Egy határozott mozdulatal megfordultam és elindultunk a kék táblás büfé felé.
-         Jól vagy? – fordult felém Tommy.
-         Igen, persze! Még szép. Jól vagyok, köszi.
-         Hű, látom, kicsit parázol. Pedig eddig nagyon letaglózott a vagányságod.
-         Jaaa. Csak Adam miatt izgulok. – kamuztam.
Igazából tetszeni akarok Tommy-nak. Lehet az agyamra ment a fanatika, de szerintem itt másról van szó. Ez szerelem. Utálom a szerelmet. Nem áll jól nekem, ha belezúgok valakibe. Jaj.
A büfé ablakához léptünk.
- Helló! – köszönt Tommy Joe.
- Sziasztok! – mosolyog a pultos lány – Te… Uram-atyám! Kaphatnék egy autogramot?
- Igen, ha adsz egy üveg vizet! – mondja Tommy mókásan.
- Jaj, persze! – és a lány rögtön előkap egy üveg vizet. – Tessék!
- Adsz egy papírt vagy valamit, amire írhatok?
- Szalvéta megteszi?
- Nekem jó. – azzal Tommy elvesz egy fehér szalvétát és ráírja: ,,Köszi a vizet, ezer hála! Tommy Joe Ratliff”
a lány átveszi a kis szalvétát, elolvassa és látom, ahogy könnyekkel telik meg a szeme. Sír örömében.
- Köszönöm szépen! – sikítja.
- Ugyan… Mi köszönjük a vizet. – Tommy lerakott egy dollárt a pultra a vízért, majd jobb kezébe az üveget, balba az én kezemet fogta.
Most akkor mi van?!
-         Ez tolakodónak tűnhet, de megtetszettél. Tudom, az apád lehetnék, de…  
-         De mi? – vágok közbe. Most ezt álmodom vagy…?
-         De én nem csak úgy szeretnék veled barátkozni. Hamar elárultam magam, basszus.
-         Csípj meg! – felelem.
Tommy megcsíp, én pedig rájövök: nem álmodom.
-         Áúúú! – ordítom – Ne ennyire! – röhögök. Nem hiszek el semmit sem, de mire visszaérek, még hihetetlenebb látvány fogad.
Adam és Ági smárolnak.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése