31. fejezet - Következmények

Fáradtnak érzem magam. Talán azért, mert múlt éjjel nem aludtam túl sokat. Khm, Tommykával volt programom… És örülnék, ha hamarosan megismételnénk. Olyan nehezek a pilláim, hogy mindjárt elalszok.

Elaludtam. A repülőút alatt. Végre kipihentem magam. Na akkor menjünk végre haza!

Tommy hazakísért bennünket, a kerítés előtt állunk épp. Nem akarok bemenni. Nem azért, mert akkor el kell búcsúznom Tommy-tól egy kis időre és… jaj, belehalnék. Ezt ironikusan gondoltam. Nem vagyok olyan nyálas, mint Ági. Azért nem akarok bemenni, mert szembe kell néznünk a következményekkel. Azt, pedig nagyon nem akarom.

-         Itt az elköszönés ideje – jelenem ki, ahogy Tommy-val szemben, kezeit fogva állok.

-         Hamarosan találkozunk. – feleli egy mosollyal. Puszit nyom a homlokomra.

Ikertesóm belép a kapun. Mintha hallanám, ahogy a lábait a földhöz veri, jó alaposan lenyomja a talpát, hogy ne járjon olyan gyorsan. Ő is fél Katáéktól. Na, de ami késik, nem múlik, nem halogathatjuk a hazatérést a végtelenségig.

-         Sziasztok… - mondja Ági szerényen, ahogy magunk mögött bezárja az ajtót. Egy pillanatra csend támad, úgy tűnik, nincs itthon senki. Talán még sincs olyan közel a vég. De ekkor…

-         Ági!!! Anita!!! – üvölti nénikénk. Vajon ezt most örömből vagy dühből mondja? Mindenesetre, felénk veszi lépteit és átkarol minket. – Szívem! – szól férjének – Joshua!! Gyertek ide!

Rokonaink leszaladnak az emeletről az előszobába.

-         Lányoook! – kiabálják a fiúk. Na mi az? Tán hiányoztunk nekik? Végül is, nem olyan rossz család ez. Szeretnek.

A hosszú, több percen át tartó ölelkezésnek vége szakadt, kaptunk puszikat és a sablonszövegeket: annyira hiányoztatok, végre hazajöttetek…

Ekkor jött a lényeg.

-         Anita, Ágica, gyerek a konyhába, jó? – mondja Kata – Főzök nektek kávét, közben megbeszéljük a dolgokat.

-         Mit szeretnél tudni? – vágom oda kissé flegmán.

-         Azt, hogy hol a fészkes fenében voltatok!

-         Öööö… az egy hosszú történet.

-         Nem baj, péntek van. Van időnk bőven.

-         Finnországban – mondta Ági.

-         Hogy hol?! – értetlenkedik nagynénénk.

Elmeséltünk neki mindent. A hívást, ami miatt Sauli-nak távoznia kellett Tommy bulijáról, azt, hogy üldözőbe vettük. Aztán kiderült hogy az apja gyógyíthatatlan beteg, majd meg is halt. Sauli eltűnt, de megtaláltuk, de bedrogozott és szörnyű állapotban volt… És ezért térhettünk haza. Mert már nem tudtunk kint mit csinálni. Adam, jogosan ott maradt vele. Mi pedig ideje volt, hogy hazatérjünk.

Kata csodálkozva bólogat. Haragja enyhült.

-         Tudjátok, mit? – vonta fel szemöldökét – Nem adok külön büntit. Folytassátok csak holnap a közmunkát! Hahaha.