35. fejezet - Árulkodó jelek

Ági rámutatott a jelekre. Reggeli rosszullét, hányás, és most az, hogy összevissza akarok enni. Kérek padlizsánt is! Bassza meg, nem lehetek terhes!

De. Pedig az vagyok. Nem! Nem lehetek az. Gondolkodjunk csak ép ésszel… vagy úgy, mintha lenne ép eszem. Akkor lett volna, mikor szexeltem Tommy-val! Ki az a hülye, aki óvszer nélkül szeretkezik? Persze, hogy én. Nem szabad bepánikolnom, az árthat a babának. Hogy mire gondolok? Ez már az anyai ösztön! Neee!

-         Anita… - kezd bele Ági – Ugye nem vagy… - a mondatot azonban nem képes befejezni.

-         Lehet. – válaszolom, majd nagyot nyelek.

-         Tommy – mondja testvérem, miközben a tekintete a távolba mered -, vegyél két terhességi tesztet! – parancsol rá.

-         Miért kettőt? – kérdez vissza – Nem elég egy?!

-         Ne kérdezősködj, csak menj már! – üvölti le szegény srácot. Tommy gyorsan nyom egy puszit a homlokomra, majd elsiet.

-         Minek kell kettő? – kérdezem.

-         Mert ezek a tesztek nem biztosak. Ha mindkettő pozitív lesz, tuti, hogy terhes vagy.

-         Kérlek, ne mondd ezt! – felelem – Nem akarok az lenni.

-         Késő bánat. – mondja egy csepp együttérzés nélkül – Mikor…?

-         Mit mikor?

-         Tudod te azt! – mintha ikerpárom most egy teljesen új arcát mutatná fel nekem. Ő mindig szelíd volt és optimista. Most olyan, mint egy gép, könyörületet nem tűr. Bár megértem, miért viselkedik így hirtelen. Félt. Aggódik. És ugyanakkor dühös is rám, amiért ilyen felelőtlen voltam…

-         A szállodában… - hajtom le a fejem.

-         Istenem… Olyan hülye vagy. – jelenti ki.

-         Kérlek, ne haragudj rám! Vállalom az abortuszt!

-         Egyelőre ne mondj semmit, még az se biztos, hogy van baba…

Nem sokkal később, Tommy visszatér a boltból, a kezében két terhességi teszttel. Ági azt mondja, ezek a tesztek jó minőségűek, megbízhatóak. Fogalmam sincs, honnan ért ilyen sokat ehhez a témához, de jelenleg nem is érdekel.

Bementünk ikremmel a Mc Donalds mosdójába. Magamra zártam az egyik fülke ajtaját és rápisiltem mind a két tesztre. Fuj, hogy ez mennyire undorító…

Kinyitottam az ajtót, majd a teszteket a csap szélére tettem.

-         Három perc? – kérdem Ágitól, miközben kezet mosok.

-         Igen.

Az a három perc egy évszázadnak tűnik. Ági karóráján a másodpercmutató mintha már ezerszer kattant volna, de a három perc még mindig nem telt le. De ekkor ezt mondja testvérem:

-         Letelt a három perc. – a tesztekért nyúlunk, Ági az egyikért, én a másikért.

Egyszerre mondjuk ki az eredményt:

-         Pozitív.