38. fejezet - Átkozott lépcső

December másodika van, szombat. Már tíz óra múlt és én csak most kelek. Örülök, hogy már ledolgoztuk az összes közmunkát. Anita még jobban örül, bár nem azért, mert nem kell hétvégénként közmunkára járnunk, sokkal inkább azért, mert így több időt tölthet Tommy Joe-val.

Lassan kezdem újra elhinni, hogy Tommy jó ember, és rábízhatom Anitát. Csak miután teherbe ejtette őt, legszívesebben tökön rúgtam volna. Azt hiszem, természetes ez a reakció, a részemről. Ja, és azt hozzáteszem, nem csináltam Tommy-val semmit. Sőt, még kedves is voltam és vagyok is vele! Pedig, ha én valakit a pokolba kívánok, megnehezítem az életét elég durván… Hát igen, van egy sátáni oldalam is. Muhaha. Na jó, kezd rám törni a röhögő görcs pusztán a gondolataimtól…

Felkelek. Nénikém keresztnevét kiáltom, hátha ő tudja, hova tűnt el a köntösöm. Egy hangot sem hallok, amely válaszolna rettentően fontos kérdésemre. Végül Joshua fut fel a szobámba, kezében a köntösömmel.

-         Jaj, köszönöm! – Anyudék merre járnak?

-         Elfelejtetted?

-         El. – vágom rá gondolkodás nélkül – De mit?

-         Vásárlókörúton vannak. Csak holnap jönnek haza. Stella nagyi és Jim papa házában alszanak.

-         Én erről miért nem tudtam? – lepődök meg.

-         Gondolom, nem figyeltél. Ezen az egy hétvégén megveszik az ország legcsúcsabb ajándékait!! – folytatja lelkesen Josh – Imádom a karácsonyt! – üvölti és kifut a szobából.

Milyen kis szeleburdi kölyök. Olyan mintha megmaradt volna egy tízéves szintjén, pedig már végez az általános suliban. Talán túl sok rajzfilmet nézett.

Felveszem bársonyosan puha köntösöm és legaloppolok a lépcsőn. Csinálok egy kávét, amitől rögtön éberebbnek érzem magam. Egy ropogós alma társaságában térek vissza hálószobámba. Miután megeszem a gyümölcsöt, olvasni kezdek, és egészen ebédig ki se dugom az orrom. Egy óra környékén döntünk úgy, hogy eszünk. Szólok Anitának, hogy ő is jöjjön. Azt válaszolja, egy perc és lejön.

Josh-sal a konyhában állunk. Szedünk ki kaját három tányérba, majd ő valamiért elemeli a mikró fedőburáját. A nélkül nem akarom betenni az ételt. Ha valamit a mikróban melegítek fel, mindig letakarom azzal a fedővel. Hiszen azért adták, hogy használjuk!

Joshua az emeletre fut a félgömb alakú műanyaggal. Kiáltozok neki, hogy álljon meg, de természetesen nem hallgat rám… Úgy döntök, lemegyek és megvárom, amíg lefut, majd a lépcső alján elfogom.

Ekkor Anita lép ki a fürdőből és épp letipegne a lépcsőn, mikor Josh véletlenül megcsúszik mögötte. És ellöki. Ikerpárom eltaknyol a lépcsőn, ami vicces is lehetne… ha nem lenne várandós.