36. fejezet - Sors

Vagy képzelődöm, vagy a testvérem tényleg két csíkot pisilt rá erre a tesztre.

-         Mutasd a tiéd! – mondom, és Anita átnyújtja a nála levő tesztet.

Lét csík. Pozitív.

Ezt nem tudom elhinni.

-         Anita, mit fogsz most csinálni? – kérdem, nagyokat nyelve.

-         Abortusz. Nincs más választásom. Csak tizenöt vagyok.

-         De… Ki akarsz oltani egy életet? Tényleg ezt akarod?

-         Nincs. Más. Választásom. – nyomatékosítja – De ezt még megbeszélem Tommy-val is. Oké? – és itt már Tommy-ra néz.

-         Persze, kicsim – feleli Tommy.

Kicsimnek hívja a tesóm. Ezt nem gondolta komolyan! Még előttem merészeli kicsimnek szólítani a testvérem… akit teherbe ejtett. Leszarom, ha egy híresség, mindjárt leütöm!! Na jó, most ezt lenyelem, és nem csinálok műsort. Nem csapok felhajtást, Anitának van így is épp elég baja… Bár egy kisbaba áldás. Nem? Most nem.

-         Anita – kezdem -, emlékszel, mikor a Juno-t néztük? Tudod, a filmet, ami egy terhes tinédzserről szól. Ő örökbe adta a babát. Tehetnéd te is azt.

-         Nem hiszem, hogy menne. És azt sem akarom, hogy az egész suli rólam beszéljen… Ha az abortusz mellett döntök, nem fog látszódni a hasam.

-         Másfél hónapig nem látszódik! – vágok közbe.

-         Na és utána? Ági, ne butáskodj.

-         De… Nem csinálhatod ezt. Az a baba okkal van ott… Ez a sorsod. Hogy megszüld.

-         Ne mondd ezt! – válaszolja és sírva fakad. Ez biztos a hormonok miatt van – Kérlek, hadd döntsem el egyedül…

Ekkor egy nő nyit be a mosdóba. Már egészen megfeledkeztem arról, hogy hol is vagyunk. Egy kajálda mosdójában.

A nő megpillantja a terhességi teszteket a kezünkben, majd Tommy-ra mereszti a szemeit. Lehet, azért néz így, mert felismerte Tommy-t. vagy nyilván összerakott valami teóriát a fejében, arról, hogy mindketten terhesek vagyunk… hiszen két teszt van. Két lány… Mindegy.

A nő bemegy az egyik fülkébe, így halkan azt mondom:

-         Inkább otthon beszéljük ez meg…

Tommy hazavitt minket. Anita köszönés nélkül rohant fel az emeletre. Tommy Joe szaladt utána. Én beléptem a konyhába, hátha van itt valaki. De üres a ház. Ez megmagyarázza, miért volt zárva az ajtó. Most jobb, ha lent maradok, Anitáék biztos, inkább kettesben beszélnék meg ezt a fontos témát… Azzal, hogy egyedül maradok, belemélyülök minden gondolatomba. Vagyis inkább az érzéseimbe.

Próbálok nem a testvéremre gondolni. Adam-re gondolok. Szörnyen hiányzik. Felállok a székről és a CD-tartóhoz lépek. Előveszem a For Your Entertainment-et és berakom a lejátszóba. Azonnal magával ragad az első dal.

Felidézi bennem, amikor kicsi voltam. Anyával együtt énekeltük ezt a dalt. A Music Again-t. de mindig. A második számról apa jut eszembe. Egyszer együtt mentünk valahova kocsival. Ő mindig is jól vezetett, mégis eltévedtünk. Ez az album szólt, a For Your Entertainment. Aztán a CD valahogy beakadt, és csak ezt a dalt játszotta. Újra és újra.

Az elkövetkező összes dalról eszembe jut valami emlék, valami rövid sztori. Önkéntelenül is könnyezni kezdek. Épp a lemez végére érek, mikor Tommy és Anita betoppannak a konyhába.

-         Ági… megtartom.

-         Mármint mégis megszülöd? – mosolyodok el. – Aztán örökbe adod?

-         Nem. Megszülöm és megtartom.

Mi van? Ezt beszélték meg? Másfél óra alatt erre a döntésre jutottak. Hát én lehidalok.