Öt hét telt el azóta a szombat
óta. Életünk legemlékezetesebb napja volt. Adam olyan közvetlen volt… Minden hétvégén
találkoztunk a Stream parkban. És most megint odatartok Anitával. Annyira
várom!
Jogos, hogy ködös, szürke
az idő, hiszen már október közepe van. Ilyenkor már kell reggelente egy vékony
kabát, vagy egy pulcsi, ami véd a széltől. Már nem tűz annyira a Nap, persze,
Magyarország őszeitől még így is sokkal melegebb van. Szeretem San Diego-t.
Adam is szerette, és így az évek után is imád visszatérni. És pár percen belül
ismét találkozunk vele. Olyan hihetetlen. Hogy én a híres, elérhetetlen Adam
Lambert barátja vagyok? Ettől a gondolattól is megbolondulok, jó értelemben.
Adam-től is megbolondulok, egyre jobban megismerem és megszeretem. Mint embert.
Ő mindig mosolyogva fogad minket, őszintén mesél… Ugyan kinek kéne pasi, ha
ismeri Adam-et? Tőle jobb fiú nincs is a világon.
A köd még ma délelőtt sem
szállt fel, plusz tegnap esett is az eső, tehát nedvesek az utak és csúszik
minden. Remélem, Ad-nek nem esik baja…
Ahogy a Stream utcába
érünk, mintha már látnám magam előtt a jelenetet: Anitával átfutunk az úton és
átöleljük Adam-et. Oh, csodásan hangzik. Ez a kép felvillant a fejemben,
miközben már majdnem ott is voltunk a Stream parkban.
Adam a járda széléhez
lépett, mi pedig szaladtunk is át a zebrán. A következő jelenet a másodperc
töredéke alatt történt meg:
Anita a kezemet fogta, épp
átmentünk a zebrán, ugrándozva. Egy jármű hangját hallottam. Oldalra
pillantottam és már ott is volt egy kocsi. Anita megszorította a kezem, én
visszaszorítottam. Közben láttam, hogy Adam lelép a járdaszegélyről, amitől egy
méterre lehettünk… Adam megfogja a vállam és meglök minket. De nagyon erősen!
Anitát magammal rántom és hátrálunk két nagy lépést. Ad viszont a lökés miatt
előrelép egyet, és bár a kocsi lelassul… Bumm.
Még fel sem fogom, mi
történik. A kocsi még csúszik két vagy három métert, Adam pedig… Elütötték!
Az ijedtségtől, a
félelemtől leblokkolok. Csak állok és sírok. Sírni kezdtem, igen. Anita az autó
felé indul, a sofőr közben kipattan. Könnyekkel telt szemekkel odalépek
hozzájuk. A vezető kezei remegnek, kétségbe esve kapja elő a mobilját, hogy
hívja a 911-et. Már tárcsáz is, majd megadja a címet és elhadarja az
eseményeket.
Nem értem, Anita hogy a
picsába nem esett kétségbe! Elnézést a szóért, de én itt pánikolok, bár tudom,
nem ezt kéne tennem, amíg ő Adam pulzusát méri és beköti a vérző sebeit…
Istenem, vért mondtam, mindjárt elájulok! Nem, Ági, nem lehet!
Odaléptem Ad-hez és
próbáltam segíteni az ikremnek. Már amennyire sikerült. Adam lélegzik, hát
persze, hogy lélegzik!! Nem hiszem el, hogy miattam ütötték el! Ha nem húzom
magammal Anitát és jobban körülnézek mielőtt átmegyek az úttesten, most nem
feküdne itt Adam! Véresen, sebesülten…
Kiértek a
mentők, Adam-et kórházba szállították. San Diego legjobb kórházába, a St.
Avantgarde kórházba. Sajnos, mi nem mehettünk vele. Viszont ez az idióta sofőr
elvisz minket a kórházba. Mert ő úgy érzi, ez kötelessége… Most! Csak addig el
ne üssön még valakit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése