2012. április 29., vasárnap

16. fejezet - Hétfő este


-         Anita, gyere! – kiáltottam, miközben felvettem a szürke magas sarkúm. Van még ezen kívül egy barna is, az volt az első cipő, amit itt Amerikában vettünk nekem. Fodros és csak öt centis a sarka. Nagyon kényelmes, és legalább kihúzom magam, ha abban járok. Tökéletes az iskolába. Ez a szürke magasabb, nyolc centis. Az ilyen bulira vagy alkalmakra megfelel. – Itt van Adam és Sauli!
Este hét van, még világos. El sem hiszem, hogy egy fekete limuzin áll a ház előtt. Ezzel megyünk át Burbankba. Tommy partija biztosan csodás lesz.
-         Kész vagyok – mondta nyugodtan testvérem. Én tisztára izgulok, nehogy lejárassam magam annyi ember előtt… Tényleg, hányan is lesznek?
Az utolsó pillanatban megöleltem Kata néném és megígértem, hogy maximum egy pohár piát iszok majd. Annyiból nem lesz baj. Holnap iskola, nem akarok másnapos lenni. Még egyszer sem voltam részeg…
Kisétáltunk a kapun és beültünk a limuzinba. Ez nagyobb, mint aminek tűnik. Bőrből van az ülés, nagyon kényelmes. Annyira, hogy legszívesebben itt maradnék, és be sem mennék Tommy házába. De. Mégis bemennék, mert nagyon akarok talizni Tommy-val.
El sem hiszem, hogy ez velünk történik meg. Itt ülünk két ilyen sztárral és csak tizenöt évesek vagyunk. Csodálatos.
-         Adam, nem tudod, hány ember lesz ott a bulin? – kérdeztem.
-         Szerintem ötven. Az pont jó. Ott lesznek Tommy gimis barátai is, meg akiket a zeneiparban ismert meg. Plusz a rokonai és mi… - Adam mosolyogva válaszolt.
-         Oh értem. – feleltem. Most olyan idegesnek érzem magam… Mióta Adam felébredt, furán érzem magam, mikor vele vagyok. Most pedig különösen furán.
Miközben gondolataimba merültem, Anita remekül szórakozott. Sauli-val beszélgetett, majd a némaságom miatt Ad-del is. És már oda is értünk. Burbank.
-         Srácok! – köszönt Tommy jókedvűen. Fekete öltönyt visel, alatta viszont egy sima szürke póló van. Koptatott farmer fekete cipővel. Tetszik ez a stílus. Anitának biztos, tátva marad a szája. – Sziasztok lányok! Anita és Ági, ugye?
-         Igen. – mondtam mosolyogva. Hű. Tommy Joe Ratliff. Élőben. Olyan édes izgalmat érzek a gyomromban, mint amikor Adam-et megláttuk a parkban és elkezdet velünk barátkozni. Őszintén fogalmam sincs, mit lát két tizenöt éves fanban. Áh, Tommy olyan édes, hogy most még filózni se tudok tőle. A tesóm biztos meghal most legbelül. Jó értelemben. Haha.
-         Gyertek be! – invitált be minket a szöszi. Leültünk az egyik hatalmas kanapéra. A plafonról kristálycsillár lóg, nagyon gyönyörű. A falak bézs színűek, a kanapé és a bútorok feketék.
-         Uram atyám! – mondta Anita – Ez a nappali gyönyörű!
-         Köszönöm. – ült le közénk Tommy – Te vagy Anita, igaz? – és ikerpáromra vetette tekintetét. Bár ismét teljesen másféle ruha van rajtunk, Tommy nem ismerheti a stílusunkat, hiszen most lát minket először. Ennek ellenére eltalálta melyikünk kicsoda.
-         Igen… - válaszolta Anita elpirulva. Őrizd meg a hidegvéred, kislány! Megszorítottam a kezét és felálltam. Kimentem egy pohár vízért, mindenhol csak alkoholos üdítők voltak kirakva, én pedig megígértem Katának, hogy nem iszom.
Szép a konyha is. És az emberek, akik benne mászkálnak még szebbek. Vajon Adam-ék hova tűntek?
Elég volt egyetlen pillanatig rájuk gondolnom, Adam berontott a konyhába. A pulzusom rögtön az egekbe szökött, ahogy megláttam.
-         Nem tudod, hol van Sauli? – kérdezte.
-         Nem. Adam! Te részeg vagy?! – förmedtem rá finoman. Alig húsz perce vagyunk itt, és ő egyből bepiál… Hát semmiből sem tanul ez az ember?
-         Pedig csörög a telója! – folytatta Ad, és majdnem a földre ejtette a készüléket. Mintha ettől az információtól okosabb lennék amúgy.
Ekkor Sauli benyitott és kivette Adam kezeiből a telefont.
-         Ez anya. – közölte, majd kisétált. Sauli józannak tűnik. Adam becsípve is édes. És persze szexi. Ági, uralkodj magadon. De nem megy! Úgy megcsókolnám… Jézusom. Oké, hogy fanatikus vagyok, hogy a barátja lettem, de hogy beleszeressek? Nem lehet!! De megmentett… Aw.
Hál’ isten, Sauli hamar visszatér, így semmit se teszek Adam-mel. De Sauli arca szomorúságot, meglepődöttséget, némi dühöt tükröz.
-         Most mennem kell! – nyögte ki Sauli, gyorsan nyomott egy puszit Adam arcára és kirohant. Vajon hová megy?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése