9. fejezet - Vidámpark

Nem vágom, hogy Adam mit lát bennünk. Két átlagos tinédzserlány, akik szemetet szednek. Mert, amikor találkoztunk vele, épp a hülye közmunkán izzadtunk. Mégis, az a hülye közmunka valóra váltotta az álmom. Ágiét is. Talán gyakrabban kéne megvernem srácokat… Haha. Hétfőn, a suliban, szájon csókolom Marc-ot hálám jeléül.  Ha ő nincs, talán sose talizunk Adam-mel. Na végre, ilyen a boldogság!

-         Adam, emlékszel még, hogyan találkoztatok Sauli-val? Erre mindig is kíváncsi voltam – kérdezte mosolyogva a tesóm.

-         Tudjátok, picit furán érzem most magam. Alig ismerlek titeket, mégis úgy érzem, mintha ezer éve a barátaim lennétek. És a riportereknek nem szeretek túl sokat beszélni a magánéletemről, de nektek szívesen mesélek. Szóval Sauli-t az egyik koncertem utáni afterpartyn ismertem meg. Nagyon édes volt. Utána találkoztunk újra, majd egyre többet beszélgettünk… A szülinapi bulimra is meghívtam. És az óta is imádjuk egymást! – Ad rám pillantott. Biztos azt várja, nekem mi a véleményem.

-         Aranyosak vagytok együtt. – feleltem – Lehet nekem is egy kérdésem? – mondtam félénken.

-         Oh nyugodtan. Ne féljetek már! – mondta Adam és közben vett három jegyet a hullámvasútra. Remélem, Ági nem fog hányni. Elég gyenge a gyomra…

-         Szóval… - vettem egy mély levegőt és beszálltam a hullámvasút egyik kocsijába – milyen Tommy-val smárolni?

Adam felnevetett. Irtó hangosan. Kínosan érzem most magam… Jaj.

-         Ez vicces volt, ilyen jó kérdést még sose kaptam! - Adam még mindig kuncogott. Közben elindították a járatot. – Jól csókol, ha erre vagy kíváncsi. De az csak ilye testi izé volt, amit a közönség imádott.

-         Öm, értem. – válaszoltam. Igazából nem tudom, milyen válaszra számítottam de ez megteszi.

Utána csak úgy szórakoztunk és meg kell, hogy valljam, ez a hullámvasút kurva jó! Erre nincs jobb szó! És az egész nap csodálatos. A sikítozásunk miatt elment a hangunk. Ágié is. Adam-nek bezzeg nem. Még csak be se rekedt. Mintha a hangját a vidámparkok látogatása során edzette volna meg. Haha. A vattacukor és Adam kedvessége azonban nem is hagyott megszólalni. Tömtem a pofám a ragacsos, finom édességgel, amit annyira imádok. Oly szép az élet…

Egy óra hülyülés után kezdem megismerni Adam-et. Nagyon hasonlít arra az emberre, akit a címlapok és az interjúk mutatnak.

Majd jött a nap legrosszabb része. A búcsú. Ne! Kisétáltunk a vidámpark kapuján. Volt egy pár ember, aki autogramot kért Ad-től. Ez természetes.

-         Holnap reggel találkozunk, ugye? – kérdezte ikerpárom félénken.

-         Még szép! Mehetünk takarítani! – nevetett Adam. Nekem is nevetnem kellett.

-         Király. Viszlát! - feleltem.

Adam magához szorított minket. Még így, több ölelés után is belevörösödtem.