A hétvége nagyon gyorsan
elszállt. A délelőttöket a közmunkával öltöttük. Már a vége felé tartunk. Aztán
hazamentünk és megebédeltünk. A délutánt, pedig Ad-del töltöttük. Így telt a
szombat és a vasárnap is.
Most épp az iskolába
tartunk. Másfél hónap után nagyjából összeállt az osztály. Megvannak a
kisebb-nagyobb klikkek. Ott vannak a srácok, a három ribanc, a normális, hívő
csajok és mi, Anitával, mint az osztály ikrei. Hiába vallásos az osztály, itt
idióta mindenki. És nem úgy megy, mint Magyarországon. Ott csak úgy elvoltunk
és suliba jártunk. Itt tartozni kell valamilyen csoporthoz. Vannak sportolók,
ribik, okosak, vagy ahogy mindenki tudja: kockák… Az ártatlanok meg a
kívülállók. Az ebédlőben is minden asztalnál más ilyen kis csoportocska ül. Ez
Amerika.
Mielőtt még komolyabban is
belemélyedtem volna a gondolataimba, már át is léptem az iskolám kapuján.
Hétfőnkén angol órával kezdünk és osztályfőnöki a második.
Ahogy a nyelvi terem felé
vettük utunkat, megpillantottam Mr. Fords-ot, az osztályfőnököm. Egy lányt
kísért, szintén a nyelvi terem felé. Utánuk futottam, Anita lassabb tempóban
követett.
-
Jó reggelt Mr.
Fords! – kiáltottam.
-
Neked is, Ági.
– felelte gondterhelten de mosolygós arccal tanárom.
-
Hm, szia! –
nyújtottam a kezem a lánynak. Félénken, de megrázta.
-
Szóval te
megelőzöd a többieket… - nevette el magát Mr. Fords – Ő itt Dorothy, az új
osztálytársatok.
-
Értem. – és egy
hatalmas mosollyal fejezem be a szót. Közben Anita is odaért a folyosó végére.
-
Helló! – mondta
ikerpárom lazán.
-
Szió! –
válaszolt Dorothy és előre nyújtotta a kezét – Dorothy vagyok.
-
Én meg Anita,
üdv nálunk! Sok a barom, mindjárt meglátod. Azért ez ne vegye el a kedved.
-
Öööö… Jó. – ennyi
volt a válasz. Az osztályfőnök közben indult tovább a terem felé, Dorothy pedig
úgy követte, mint valami kiskutya. Végül is, ez az első napja. Mi mást tehetne?
Testvéremmel egy perc
bambulás után elindultunk. Mentünk órára. A terem előtt állt az osztály, a
lányok tolakodtak, hogy bemutatkozhassanak Dorothy-nak. Jó, hogy ezt már
elsőként megtettem. A fiúk csak ülnek a padon, az ablakpárkányban és alaposan
szemügyre veszik a lányt. Kedves és törékeny teremtésnek tűnik. Hiába nem a
külsőről kell ítélni, csak számít valamit. Hosszú, hullámos, barna haja van,
nagyjából a háta közepéig ér. Zöld szemeit divatos szemüvege mögé rejti. Fő az
éles látás…
Apró, halvány szeplőket
láttam az arcán, a ruházata meg… egyedi. Ami tetszik. Fehér ing, kék
hajszálcsíkokkal díszítve. Szürke farmer és szegecselt topánka. Ennek a lánynak
van stílusa! Amikor kezet fogtunk, szemügyre vettem a körmeit és ápoltnak
tűntek.
Szóval igen. Szimpatikus.
Talán jó barátunkká válik.
Talán jó lesz a mai nap. Amúgy is jól kéne alakulnia mert ma van Tommy Joe
szülinapja. A harminchatodik. Jó lenne megismerni, ha már Adam barátai vagyunk…
Esetleg ma kiengedik a kórházból és elvisz minket Tommy bulijára. Áh, biztosan
nem. Nem vagyunk mi celebek, hogy ilyen partikon megjelenjünk. Vagy de?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése