13. fejezet - Ébredés

Meglepődötten néztem, ahogy Sauli megöleli Ágit, így egymást vigasztalják. Aztán hirtelen egy halk hangot hallok a szobában. Sauli és a testvérem felkapták a fejüket és velem együtt az ágyhoz léptek.

Csoda. Adam lassan kinyitotta a szemét és megpillantott minket. Mosolyra húzta ajkait. Ez hihetetlen.

Ágimra pillantottam. Folynak a könnyei. Örömében. Mindjárt jön a hisztiroham. Ezt akkor csinálja, mikor irtó boldog, ugrándozik, futkos és sikítozik. Ja, és ugyanez van, mikor pókot lát…

Igen.

-         Wháááááá! – és már ki is rohant a szobából. Gondolom, Eber-ék után indult. Csak hát ez egy kórház. Itt csendben kéne maradni. Kéne.

-         Valami baj van? – szaladt be Natalie. Adam pont akkor ült fel az ágyában. – Úr isten! Felébredt! Mondd, jól vagy?

-         Azt hiszem, igen – mondta Ad nyugodtan. Sauli-ra mosolygott. Nagyon édes volt az a pillanat.

-         Gyertek! – hallottam Ági hangját. Adam családtagjai szép sorban megölelték őt.

Mindenki arcáról a boldogság sugárzott. A Lambert família este fél hét körül távozott. Úgy tíz perccel később mi is elindultunk és istenemre mondom, Adam megpuszilt minket! Először Ágit, majd engem. Na akkor nem láttam Sauli arcát. Biztosan nevetett…

Ha jól tudom, este hétig van látogatási idő. Minden nap. Szóval Sauli tuti, hogy ott maradt ameddig csak lehetett. És most, hazaértünk, Katinak mindent elmeséltünk. Bár ez inkább Ági feladata volt, nem is tudom, miért. Nálunk ő a mesélő és kész. Én csak néha belevágtam a mondataiba a nevetésemmel vagy azzal, hogy ’oh igeeen’. Így elnyújtva.

Ági jelenleg blogot ír. Az ő kis csillogós blogján. Persze, tetszik a témája és szerencsére egyre híresebb a tumblr mindenhol. Sőt…!

Mindig is próbáltam hírt szerezni az oldalának, ami a szupcsii.tumblr.com még mindig. Imádom az írásait. És fura, mert ő a lányosabb kettőnk közül, mégis én írok naplót. Ő lecserélte az internetes blogolásra. Én viszont inkább megtartom az érzéseim, gondolataim. A naplómnak még neve is van. Jaj, ez kezd gáz lenni. Most, hogy így belegondolok. Na mindegy. Régebben imádtuk az animéket. Egészen hét éves korunktól rá voltunk kattanva az ilyen rajzolt sorozatokra. Aztán négy és fél év után kinőttünk belőle. Vagy nem is tudom…

Onnantól kezdve már tényleg csak Adam létezett számomra, és nem csak a hangja miatt!

Szóval azok közül a híres, japán műalkotások közül is a Full Metal Alchemist és a Soul Eater volt a két nagy kedvenc. Az utóbbi animéből származik naplóm neve, Soul.

,,2017. 10. 16.

Kedves Soul!

Ma őrületes napom volt! A suli irtó uncsi, dogák a dogák hátán. De kit izgat?! Hisz’ Adam végre felébredt. Felébredt!!! 

Mikor meghallottam, ahogy halkan felnyög, és aztán kinyitja azokat a gyönyörű acélkék szemeit…<3

Aztán jött a szokásos hisztiroham. Ági jól kitett magáért. De Adam családja nagyon cuki volt. Örülünk mind. ^jut eszembe, két nap és Tommy szívem szülinapja lesz! Juj, de várom. ;)”

Ez nem túl sok. Csak a fő dolgok a mai nappal kapcsolatban. Végül is nem erre való a napló?