2012. április 29., vasárnap

17. fejezet - Meseest


Amíg Ági a konyhában van, én elszórakozok Tommy-val. Istenem. Annyira cuki. Sose használok olyan szavakat, hogy ’cuki’… De ő az. Annyi közös van bennünk. Remélem, olyan jó barátom lesz, mint Adam.
-         Tommy, kérdezhetek valamit? – ha Adam nevetett ezen, nyilván ő is fog.
-         Ja persze, mondd csak!
-         Milyen Adam-mel smároli? Emlékszel még rá?
A válasz egy hatalmas nevetés volt, amire valószínűleg mindenki felkapta a fejét.
     - Nagyon jó. Azt kell, hogy mondjam, élveztem, mikor megcsókolt az előadásokon. Most biztos, megleptelek.
     - Annyira nem… - mosolyogtam elpirulva.
     - Miért kérdezted amúgy? Nem értem vagy oda? – Tommy komolyan durcizik? Mert úgy beszélt az előbb, mint egy négyéves, aki nem kapja meg a kellő figyelmet. Extra cuki.
     - Olyan aranyos vagy.
     - Köszi! Szimpatikus vagy nekem.
     - Oh… - zavarba jöttem. Nem vagyok beleesve Tommy-ba, de azért… Ilyet hallani a kedvenc sztáromtól… Valóra vált álom!
Ekkor Sauli, mobillal a kezében kirohant a konyhából, á a nappalin és elhagyta a házat. Csak lesek.
-         Ez mi volt?! – kérdeztem.
-         Nem tudom. – felelte Tommy csodálkozva – Nem tudod, hol van Adam? Talán ő tudja, mi a helyzet.
-         Azt hiszem a konyhába ment.
Felálltunk és besétáltunk abba a gyönyörű konyhába. Adam a konyhapulton ült, pont úgy, mint a Whataya Want From Me klipjében.
-         Ági, Sauli miért rohan ki? – kérdeztem.
-         Jó kérdés. – válaszolta – Kapott egy hívást, biztos attól szaladt el. Azért remélem, jól van.
-         Én is.
-         Na és most mesélj csak! – vigyorgott rám a testvérem, és kitolt a szobából.
-         Hát, jót beszélgettem Tommy-val. Nagyon cuki- nagyon bírom. Sok bennünk a közös, szerintem összebarátkozom vele!
-         Uuuuuuuuuh… - hangsúlyozta Ági és egy kacér mosollyal zárta le a szót. Akkor ad ki ilyen hangot, mikor arra gondol, hogy szerelmes leszek. Inkább nem reagálok erre semmit. – Nekem is van mi mesélnem.
-         Igen? – vonom kérdőre a testvérem szavait.
-         Aha. Azt hiszem, talán belezúgtam Adam-be.
-         Úr isten! Te hülye vagy?! És hogyhogy most?
-         Nem tudom. Olyan édes. Eddig alig hittem el, hogy a barátunk lett, de amióta megmentett… Oh…
Csak pislogok. Nem hiszem el. Fél percig csend támadt. Majd ikrem újra megszólalt.
-         Tudom, ez így nem állapot. De ő egy nagyszerű ember.
-         Ez igaz! – vágtam rá – De ezt már azelőtt is tudtuk, hogy egyáltalán megismertük volna!
-         Figyelj, ne mondd el senkinek, kérlek!
-         Ugyan kinek mondanám el? Tommy-nak?
-         Jól van, csak ideges vagyok.
-         Ez tényleg szerelem.
-         Az. – mondja Ági – Utálom. Inkább segíts! – mindketten ki nem állhatjuk a szerelmet. Mindig bánat a vége…
-         Hogyan? – buta a tesóm. Hogy tudnék abban segíteni, hogy kiszeressen Adam Lambert-ből? Abszurd.
-         Mit tudom én! Keríts nekem egy másik fiút, akibe szerelmes lehetek!
-         Ez nem is rossz ötlet… Jó nyugodj le Ági, biztosan sokan beleszerettek már Adam-be. Segítek, ígérem! – rákacsintottam, hogy nyomatékosítsam mondandóm. Már csak azt kell megtudnunk, hová szaladt el Sauli és miért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése